Kedves Barnus!
Nem is gondolja az ember, hogy milyen gyorsan repül az idő. Már 16 éve, hogy itt hagytad a KÖTIVIZIG kötelékét és most pedig elkezdődött egy új életszakasz Nélküled. De éveid nem tűnnek el nyom nélkül! Sőt …. Ha csak arra gondolok, hogy a Tisza-tó jelenlegi formájában nem is létezne Nélküled, vagy, hogy a kerékpárosok neked köszönhetik azt a gyönyörű túraútvonalat a Tisza-tó és egyéb árvízvédelmi töltésen. De a Tisza folyó is követi kezed nyomát és azóta is abban a mederben halad, amit Te álmodtál meg. Barnus, oly sokat köszönhetünk neked! Szakmai tudásod és tapasztalataid mellett bölcs gondolataidat és életfilozófiád is megragadt emlékeinkben. Hisz azóta tudjuk, hogy az a „legjobb feladat, ami megoldja önmagát”, „gyerekek álljunk meg, nem kell elkapkodni semmit”. Vagy most is a fülembe cseng, amikor szólsz, hogy Zolikám vagy é(i)dös lányom… És az a jókedv, ahogy minden nap leültél íróasztalodhoz. Kedvenceid közé tartozott az „idöstészta”, amit jóízűn fogyasztottál velünk, miközben kedves történeteidet hallgathattuk akár a kezdő geodéta korodban történt orosz baráti kapcsolatokról. Egy valamit nem hallottunk azonban soha sem Tőled, az pedig az elégedetlenség és a panaszkodás. Legfeljebb azért bosszankodtál, hogy ha hétvégén, a lengyel piacon nem sikerült beszerezni a legújabb alkatrészeket kedvenc kis kerti gépjeidhez.
Most viszont végső búcsút kellett vennünk, elfogadni, hogy csak a szívünkben és az emlékeinkben hordozhatunk. Hálával és köszönettel tartozunk, azért a sok munkáért, amivel a KÖTIVIZIG hírnevét erősítetted, és munkáddal formáltad a Közép-Tiszát. Olyan embert ismerhettünk, aki példaképe lehet mindenkinek, nem csak a munkájában, de magánéletében is. A kitartás és az elhivatottság volt életed mottója, amit minden téren megtartottál a végsőkig!
Kedves Barnus! Búcsúzunk Tőled, de nem örökre, hiszen emléked, munkád minden helyen őrizzük!
Kéri Brigitta