A Tiszát ért cianidszennyezés 25. évfordulója alkalmából január 31-én tartott megemlékezést Szolnok város önkormányzata. A KÖTIVIZIG képviseletében Dr. Teszárné Dr. Nagy Mariann, a Regionális laboratórium vezetője osztotta meg gondolatait, aki személyesen élte át az akkori eseményeket és részt vett a kárelhárításban.
Szinte mindenki ismeri azt a tragikus évezredkezdést, amiben a Tisza volt a főszereplő. 2000. január 30-án este a romániai Nagybánya mellett a hatalmas esőzések miatt átszakadt az ausztrál-román tulajdonú aranybánya zagytározójának töltése, és 100 ezer köbméter cianid és nehézfémtartalmú zagy került több vízfolyáson keresztül a Szamosba, a Tisza mellékfolyójába. A laborvezető asszony kiemelte, milyen fontos tényező volt az idő (Szolnok testvérvárosa Nagybánya, így szerencsére az információt gyorsan megkapta Szolnok akkori polgármestere), így a válságstáb a lehető leghamarabb össze tudott ülni. Elsődleges feladat volt a szennyhullám azonosítása, levonulásának nyomon követése és az okozott kár csökkentése. Ennek eredményeként kidolgozták a Kiskörei vízlépcső rendkívüli üzemrendjét, megtörtént a szennycsóva folyamatos monitorozása helyszíni mérésekkel, a Víz- és Csatornaművek szakemberei pedig elkészítették Szolnok város és a környező települések ivóvíz-biztonsági programját. A rendkívüli kiskörei vízkormányzás hatására a szennyhullám cianid tartalmát mintegy 30%-kal sikerült hígítani, mely csökkentette a pusztítás mértékét. Ennek köszönhetően a Közép-Tisza vidékén a szennycsóvát a folyó medrében sikerült levezetni, így a Tisza-tó vízfelületének 97%-a, 13 holtág és a Tisza-tó medencéinek páratlanul gazdag élővilága nem sérült. A precíz vízkormányzás lehetővé tette azt is, hogy a Tisza alsó szakaszain is a mederben maradt a cianid csóva és nem öntötte el a folyó hullámterét. Az élővilágban okozott pusztítást azonban nem lehetett teljesen elkerülni. A szennyezés levonulását követő napokban csak a Tisza középső szakaszán összesen 58 tonna haltetemet gyűjtöttek össze, becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el. A planktonikus szervezetek (fito- és zooplankton) a cianid szennyezőcsóvában teljesen elpusztultak. Ezek azonban gyors szaporodásra képesek, s 2000. március elejére már regenerálódott ez az élőlényközösség és a Tisza mellékfolyóinak planktonközössége népesítette be a folyót. A laborvezető hangsúlyozta: napjainkban sajnos nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e hasonló természeti katasztrófa, hanem az, hogy mikor, és hogy fel vagyunk-e készülve egy hasonló cselekvési programra? Hozzátette: a katasztrófa elhárítását a különböző szervezetek összehangolt munkája és a rendkívül gyors és jó kommunikációja tette lehetővé, ezzel egyidejűleg megköszönte a vízügyi szakemberek, vegyészek, biológusok, laboránsok, és minden közreműködő áldozatos munkáját - a lakosságnak pedig a példás együttműködést.
Az esemény végén - az egyházi áldás után - a résztvevők megkoszorúzták a Tiszát a Tiszavirág hídról.
Aznap a Tiszafüredi Óvodák Nyitnikék tagóvodájának mind a négy csoportja Tiszaörvényen a Szabics kikötőben emlékezett meg a 25 évvel ezelőtt bekövetkezett katasztrófáról. Sok szülő, nagyszülő, rokonok, meghívott vendégek, valamint a Kossuth Lajos Általános iskola első és negyedik osztályos diákjai, pedagógusai emlékeztek az ovisokkal együtt. Az eseményen Fejes Lőrinc, a KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnöke köszöntötte a jelenlévőket és úgy mesélt a Tisza élővilágára pusztító hatást gyakorló romániai gátszakadásról, a Tisza újjászületéséről, növény- és állatvilágáról, azok védelméről, hogy azt az óvodás, kisiskolás gyerekek is megértették, figyelemmel hallgatták. Reggel az apróságok haleledelt kevertek be az óvodában, amit a kikötőben a félbe vágott, kivájt kenyérhéjakba töltötték és színes krukikkal díszítették. A kikötő dolgozói pedig szülői segítséggel a Tisza közepén vízre helyezték a kenyértortákat.
FOTÓ: Szántó Nikoletta, Nyitnikék óvoda