Kedvező tapasztalatokról számoltak be a KÖTIVIZIG Regionális laboratóriumának biológusai, akik a terepen vizsgáltak meg egy közelmúltban elárasztott területet.
A Kisköre-Tiszasüly között található Akolháti terület elárasztását a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság június 19-én kezdte meg, a vízboritás alá került terület kiterjedése 7,25 hektár.
A vizet a Tisza-tóból kiinduló Jászsági-főcsatornán keresztül, gravitációs úton engedtük a területre. Az eltelt szűk két hónap alatt a kiengedett víz minősége, a terület növény- és állatvilága is jelentősen átalakult. A vízminőség legszembetűnőbb változása az oldott oxigén értékek csökkenésében mutatkozott meg.
A Jászsági-főcsatornában lévő víz oldott oxigéntartalma 4,8 mg/l, ami 62%-os telítettségnek felel meg a felszínen mért 27°C vízhőmérséklet mellett. Az Akolháton szétterülő víz hőmérséklete 25°C volt, oldott oxigén tartalma 2,5 mg/l, ami 25%-os oldott oxigén telítettségnek felel meg. A víz oldott oxigéntartalma az elárasztott területen a felére csökkent, ami a vízben lévő szerves anyagok bomlásának következménye.
A vegetációt az üde mocsárrétekre jellemző sásos-kákás társulás alkotja, e mellett kis számban megtalálható az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) és a sárga nőszirom (Iris pseudacorus). Alámerült hínárnövényzet a területen csak szálanként fordul elő, amelynek eddig csupán 1 faját, a közönséges rencét (Utricularia vulgaris) figyeltük meg. A július végi, augusztus eleji felmérések során egyre nagyobb tömegben jelent meg az apró békalencse (Lemna minor).
Az állatvilág a makroszkopikus vízi gerinctelen szervezetekben meglehetősen diverz. Ennek leglátványosabb tagjai a nagy szitakötők (Anisoptera) alrendjébe tartoznak, melyekből az augusztusi felmérés során sok egyedet sikerült fognunk. A szitakötők mellett kimutattuk a csíkbogárfélék (Dytiscidae), a piócák (Hirudinea), árvaszúnyogok (Chironomidae), csípőszúnyogok (Culicidae), vízi poloskák (Heteroptera) és vízibogarak (Coleoptera) jelenlétét is, ám ezek pontos fajmeghatározása még folyamatban van.
A területen eddig két alkalommal végeztünk elektromos halászgéppel felmérést. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a területet, elsősorban nem halas élőhely létrehozására árasztottuk el. A sekély vízmélységből és sok halfaj számára kedvezőtlen vízkémiai értékekből adódóan, a területen vélhetően nem fog kialakulni egy fajgazdag halközösség. Vizsgálataink során összesen 4 halfaj 300 egyedét tudtuk kimutatni. A legnagyobb egyedszámban a védett szivárványos ökle (Rhodeus amarus) került elő, amely a halközösség 95% tette ki. Kis számban került elő dévérkeszeg ivadék (Abramis brama) és az invazív naphal ivadék (Lepomis gibbosus). Ezeknek a halfajoknak azonban ez az élettér meglehetősen kedvezőtlen, így tartós megmaradásukra, illetve önfenntartó állományukra valószínűleg nem lehet számítani. A negyedik halfaj, amelyet kimutattunk, a szintén védett réti csík (Misgiurnus fossilis), amelyből egy ivadék egyed került elő. A réti csík számára az itt fennálló környezeti feltételek kedvezőek, és tartós vízborítottság esetén, a faj erős, önfenntartó populációjának kialakulása várható.
Az elektromos halászgéppel végzett felmérés során kétéltűek is nagyszámban kerültek elő. Ezekből a leggyakoribb a kecskebéka (Pelophylax esculenta). Kis számban kerültek elő a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) ebihalai, valamint a tarajos gőte 8 egyede (Triturus cristatus).
A sekélyvízű területen gyakori vendégek a különböző vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok. A gázló madarak közül a fehér gólya (Ciconia ciconia), a fekete gólya (Ciconai nigra), a kis kócsag (Egretta garzetta) és a nagykócsag (Ardea alba) rendszeresen megfigyelhetőek. A parti madarak közül a pajzsos cankó (Calidris pugnax), a réti cankó (Tringa glareola) és a bíbic (Vanellus vanellus) is tartósan jelen van területen.
Érdemes még megemlíteni, hogy az elárasztott területen 30 darab magyar tarka marhát legeltetnek, aminek a jövőben is kiemelt szerepe lesz az élőhely fenttartásában. A legeltetés és taposás sekély vizes élőhelyeken nem csak a biodiverzitás fenntartásában segíthet, hanem hatékony eszköz lehet bizonyos inváziós növényfajok visszaszorítására is. Ezek a módszerek különösen ott működnek jól, ahol gépi beavatkozás nehezen kivitelezhető vagy nem kívánatos. A tehenek a taposásukkal olyan inváziós fajokat tudnak visszaszorítani, mint például gyalogakác (Amorpha fruticosa), selyemkóró (Asclepias syriaca), vagy a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis).
Igazgatóságunk a jövőben is keresi azokat a területeket, ahol ilyen, vagy ehhez hasonló vizes élőhelyek kialakítására nyílik lehetőség.
Sólyom Norbert – Csépes Eduárd