Hetven évvel ezelőtt, 1953. október 1-én megkezdte működését az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a területi vízügyi igazgatóságok, köztük a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság.
Miután a Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondta a vizek köztulajdonba vételét, 1948-ban határozat született a vízügyi feladatok állami ellátásáról, vagyis „a vízügyek államosításáról”. A vízügyi igazgatás átszervezéséről szóló 6060/1948. Korm. sz. rendelet nyomán a központi irányítás megszervezésére először az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt (OVH) állították fel, a korábbi helyi igazgatási szervek (Folyammérnöki, Kultúrmérnöki Hivatalok és kirendeltségeik), valamint az államosított társulatok (Alcsi-Tenyő-Kengyeli Ármentesítő és Belvízszabályozó Társ., Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza és Belvízszabályozó Társ., Keletcserhátaljai Vízitársulat, Kécske-Kecskeméti Tiszai Ármentesítő Társ., Zagyva-Tarna Vízrendező Társ., Hosszúfoki Ármentesítő Társ., Mezőtúr-Mesterszállási Ármentesítő Társ., Cibakházi Ármentesítő Társ., Tiszakőröszugi Ármentesítő Társ.) összevonásával pedig úgynevezett „vízgazdálkodási körzeteket” alakítottak ki.
A rendelet értelmében a körzetek határait és székhelyeit a hivatal elnöke a földművelésügyi és közlekedésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával állapította meg, figyelembe véve természetesen a célszerűségi és szakszerűségi szempontokat is.
A körzetek ügykörébe vízügyi közigazgatás, kultúrmérnöki, folyammérnöki, továbbá ár- és belvízvédelmi ügyek intézése tartozott, a legfontosabb azonban az a tény volt, hogy a körzetek átvették a korábbi törvényhatóságoktól a vízjogi engedélyezés jogkörét.
Az 1949. január elsején létrejött Szolnoki Vízgazdálkodási Körzet megszervezője és első vezetője Molnár Endre volt.
A szakmai feladatokon túl tömérdek olyan munka is akadt, amit nem csak a sok kis elődből való összevonás (9 társulat és a Szolnoki Folyammérnöki Hivatal) bonyolultsága indokolt, hanem a háború utáni nehéz gazdasági helyzet is.
Először is a körzet fő egységeinek, a Szolnoki és a Karcagi Ár-és Belvízvédelmi Kirendeltségnek (nem tévedés, célszerűségi okokból 1948. november 22-től a karcagiak központját is Szolnokra helyezték át), valamint a Szolnoki Folyammérnöki Kirendeltségnek irodaházat, a városba összevont sok új dolgozónak pedig lakást kellett találni, majd a napi munka végzéséhez szükséges eszközöket kellett beszerezni.
Az általánosan jó közhangulatban megkezdődő munka nem volt túl sokáig zavartalan. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vízügyi feladatok állami ellátásának teljes átvállalása túlzott követelményeket támaszt a vízügyi igazgatással szemben.
A felmerült nehézségek az eddigitől eltérő irányba terelték a folyamatokat, és az egységes vízügyi igazgatás feladásához vezettek: 1951. február 1-én az 52/1951. MT. sz. rendelet alapján az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt és a Vízgazdálkodási Körzeteket megszüntették, a szervezet tevékenységi körét pedig lényegében a korábbi gyakorlatnak megfelelően két minisztérium hatáskörébe utalták. Az új elképzelések értelmében területünkön ekkor két hivatal alakult: a Szolnoki Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal (ÁFH), valamint a Szolnoki Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal (KBH).
Hamarosan kiderült, hogy a vízügyi feladatok megoldását ez az átszervezés sem szolgálta kellőképpen, szükségessé vált tehát egy újabb ésszerűsítés. Az 1953. IX. 30-án megjelent 1060/1953. Korm. sz. rendelet új alapokra helyezte az igazgatási rendszert, vagyis létrehozta az Országos Vízügyi Főigazgatóságot és részletezte annak hatáskörét: az ország vízkészletének feltárása, elosztása, vízgazdálkodási keretterv készítése, ár- és belvízvédelem, öntözésfejlesztés, vízi létesítmények tervezése, építtetése, stb.
Magától értetődik, hogy a rendelet nyomán 1954. január 1-től új első fokú helyi hatóság is létrejött területünkön, s akárcsak 12 társát, a székhelyéről nevezték el Szolnoki Vízügyi Igazgatóságnak, melyet Hódos János vezetett.
A vízgazdálkodás területi szemléletének erősödését jelezte, hogy 1959-ben igazgatóságunkat is működési területéről nevezték el Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak.
Barabás Imre