Magyarország

Címlap Rólunk Jeles események, érdekességek A tiszacsegei komp kalandos útja

A tiszacsegei komp kalandos útja

A Tisza folyón – a Kiskörei Vízlépcső üzembehelyezése óta – a legnagyobb jégtömegű árvíz vonult le február derekán. A folyó rég nem látott arcát mutatta Rahótól Titelig. Emberek milliói érdeklődéssel követték nyomon a 100 százalékos zajlással vonuló jeges áradatot a folyó partjáról, vagy a médián keresztül figyelve. A jégzajlás számos helyen megállt, jégtorlódást és helyi torlaszokat emelve, hogy a felszakadást követően újult erővel folytassa útját.

 

A kikötőkkel rendelkező települések vezetői, lakosai – érthető módon – izgatott feszültséggel várták a jégáradatot, s találgatták, hogy vajon okoz-e kárt náluk. Jégzajlás ritkán vonul le károkozás nélkül, a károk mértéke viszont megelőző intézkedésekkel csökkenthető, de sokszor ez sem elég. Így volt ez a mostani jeges árvíznél is.
Mint az a sajtó híradásaiból ismert, a tiszacsegei kompot is elragadta a zajló Tisza, ráadásul Janival, az éjjeliőrrel együtt. A döbbenet és a tehetetlenség első percei után, gyors intézkedésekkel, légi úton kimentették Janit a jég fogságában lévő kompról. A zajló folyó jégáradatában különös útra kelt a magára maradt komp. A part menti lakosság és a vízügyesek is nyomon követték útját: láthattuk, hol a jobb, hol a bal parton, a behajló fák ágait törve, zúzva, vagy éppen a folyó közepén sodródva, vagy a torlaszokban várakozva. Mindenki találgatta jövendő sorsát: összeroppan-e a jégtömeg szorításában, elsüllyed-e, látják-e még Csegén, lesz még boldog utazás rajta, a szép szőke folyón? Így érkezett meg a Tisza-tavi folyószakaszra, „hazai pályánkra”, s éjjel-nappal aggódva kísértük figyelemmel. Megközelíthetetlen volt, mentésére akkor még esély sem mutatkozott, csak tervezgettük, hogyan kellene „elfogni” a Tisza-tó területén.
A Tisza elrabolta, de adott egy újabb esélyt.
Amikor a komp a Tisza-tó tiszaderzsi szűkületébe ért – a folyó sodrása és a vízkormányzási manőverek együttes áramló hatására – „felült” a jobb parti övzátonyra, elválva a torlódott jégtömegtől. Miután a zajlás újból megindult, immár a Kiskörei Vízlépcsőt „célba véve”, a komp az övzátonyon maradt. Ez jelentette a mentésre lehetőséget kínáló helyzetet, ez volt az első reménysugár.
A jeges árvíz vízlépcsőn való sikeres átvezetésében – a vízkormányzáson túl – a két jégtörőhajó is eredményesen kivette részét. A munka végeztével a nagyobbik hajó, a Jégvirág VIII. új feladatot kapott, nevezetesen a csegei komp azonnali mentését. A tiszaderzsi szűkületben „várakozó” kompot a csegei révészek kötötték meg, majd a „nagyjeges” személyzetének, összetett manőver-sorozatával, többszöri próbálkozásra sikerült az apadó vízben a hajóval „levarázsolni” az övzátonyról a viharvert állapotban lévő járművet. Egyetlen esélyünket időben használtuk ki. Boldogan vontattuk be a kiskörei téli kikötőbe, biztonságos helyre, s egy éjszakát ott pihent a komp, kikötötték…
A jó hírek gyorsan szárnyra kaptak, s másnap reggel már Tiszacsege felé tartott a „nagyjeges”, oldalán a kalandozó komppal, ahol már másféle izgalommal várták a település elöljárói, lakosai és a média képviselői. A révészek csónakjukkal az érkező komp elé siettek üdvözölni, s miközben az elszabadulás helyén kikötötték, nagy volt az öröm az ötnapos bánat után.
A Tisza elvette, a Tisza visszaadta – egy kis emberi együttműködéssel…
Jani is, a komp is megmenekült. Akár a mesében: minden jó, ha jó a vége.